A Leeb Hardness Tester alapelve, hogy egy bizonyos tömegű ütőtestet használnak a minta felületének egy bizonyos vizsgálati erő hatására történő ütköztetésére, megmérik az ütközőtest ütközési sebességét és visszapattanási sebességét 1 mm-re a minta felületétől, és számítsuk ki a keménységi értéket úgy, hogy az elektromágneses elven keresztül a sebességgel arányos feszültséget indukálunk. Pontosabban, a Leeb Hardness Tester egy keményfém bemélyedéssel nyomja az ütközőtestet a minta felületére rugóerővel. Amikor az ütközőtest a vizsgálati felülethez ér, a felület deformálódik, ami a kinetikus energia elvesztését eredményezi. Az ütközési és visszapattanási sebességet a felülettől bizonyos távolságban mérve kiszámítjuk az energiaveszteséget, majd megkapjuk a keménységi értéket.
A Leeb Hardness Tester mérési tartománya és alkalmazási forgatókönyvei közé tartozik a fémfeldolgozó ipar, az építőmérnöki terület, a bányászat és a kohászat, valamint az energiaipar. A fémfeldolgozó iparban a Leeb Hardness Tester-t olyan anyagok keménységének kimutatására használják, mint az acél, öntöttvas, alumíniumötvözet stb., hogy biztosítsák, hogy az alkatrészek megfeleljenek a tervezési követelményeknek és a minőségi szabványoknak. Az építőmérnöki területen képes kimutatni az olyan anyagok keménységét, mint az acélszerkezet és a vasbeton, valamint értékelni szilárdságukat és tartósságukat. A bányászatban és a kohászatban a Leeb keménységmérőt érc, ásványi por és fémanyagok keménységének kimutatására használják a gyártási folyamat optimalizálása érdekében. Az energiaiparban a berendezések, például transzformátorok és generátorok fémalkatrészeinek keménységének kimutatására használják, hogy biztosítsák a berendezések biztonságát és megbízhatóságát.
A Leeb keménységmérő fejlesztésének története 1978-ig vezethető vissza, amikor a svájci Dr. Leeb először javasolta ezt az új keménységvizsgálati módszert. A monolitikus technológia fejlődésével a Leeb keménységmérő fokozatosan kiforrott és különféle ipari területeken alkalmazható.